Egyre népszerűbb a second hand: ma már a régi számít menőnek

Évek óta növekszik a használt ruhák piaca: a Global Data felmérése egyenesen azt állítja, 2024-re akár 52 milliárd Euróra is nőhet a részesedésük a világpiacból (ugyanez a szám 2019-ben 23 milliárd volt). Habár ez még így is mindössze a divatvilág 1 százalékát jelentené, sok országban stagnál és nem növekszik az új divatáruk piaca.

Nem csoda, ha a járvány közepén egyre többen fordulnak a second hand felé: a turkálók mára cseppet sem számítanak cikinek, inkább fenntartható alternatívát jelentenek a fast fashionnel szembehelyezkedve. Mintha mostanra sokalltunk volna be a pazarló fogyasztásra épülő divatipartól.

Döbbenetes adat, hogy egyetlen póló előállításához mintegy 2700 liter vizet használnak el, de az is, hogy a statisztikák szerint minden ötödik ruhadarabunkat soha nem is vesszük fel. Ha áttérünk a second handre a tömeggyártott ruhákról, hozzájárulhatunk a széndoxid-kibocsátás szintjének csökkenéséhez, de a divatiparban rendkívül alacsony bérért robotoló munkások kizsákmányolása ellen is tehetünk vele.

Számolnunk kell ugyanakkor azzal is, hogy a nagy márkák érthető módon meglovagolják az új divathullámot. A Levis például becseréli a régi farmerünket, hogy aztán online értékesítse. A COS, a svéd H and M egy márkája second hand bolthálózatot létesített, ahol régi darabokat vásárolhatunk. De még az About You alapítója is úgy nyilatkozott, hogy szerinte 10 éven belül a ruhatárunk egyötödét teszik majd ki a használt darabok.

Ha ez nem lenne elég, a second-hand őrület mára a dizájnerek világát is elérte. A Gucci is egy online használtáru-üzlettel kísérletezik, az olasz Miu Miu divatház pedig mintegy 2 ezer régi darabot felvásárolt fel, szalagokkal és gyöngyökkel díszítette, és most “upcycling” címén legalább termékenként 2250 Euróért értékesíti őket.

“Régen csak az vásárolt second hand-termékeket, akinek nem volt pénze az újra. Mára ez szinte megfordult: a tömeggyártott cuccok helyett menő lett használt ruhát vásárolni. Igaz, ez az elején veszteséges lehet a kereskedő számára, hiszen jellemzően olyan ruhákat kell felvásárolnia, amiket az adott szezonban épp nem hordanak, a tárolásból pedig nincsen haszna” - tette hozzá egy divatszakértő.